A magyar szakrális alapú építészeti hagyomány és a védikus építészeti hagyomány, a vaszati hasonlóságai

Magam is nagy érdeklődéssel olvastam A magyar ház mágikus titka című könyvet, melyet vaszati szaktáncsadó szemmel is olvastam. Fontos tényező számomra is a magyar hagyomány, az őstudás, a tiszta néplélek és ezen hagyományok szellemisége, a teremtés és a létezés misztériumának megértése az ősi tudáson keresztül.

A magyar építészeti szokásrend is ezeréves múltra tekint vissza, tehát meggyőző, hogy olyan korban fogant, ahol az emberek élete még szervesen kapcsolódott a szellemi világhoz, és ez is adta az alapot az életükhöz. A házépítés természetszerűleg követte a földrajzi adottságokat, és keretet adott a lélek mágikus erejének. A magyar ház szerkezete kozmikus alapokon nyugszik, a teremtés folyamatát ismerve születik. Alaprajza négyszögletes, különös tekintettel van az ablakok, ajtók, kapuk helyére, alakjára. Csakúgy, mint az ősi védikus építészet, mely minden egyes előbbi szempontot ugyan ilyen gondossággal figyelembe vesz.

A magyar hagyomány legfontosabb szent égtája a kelet, melyhez a fehér színt és a lovat, mint szent állatot társít. Ez egészen biztosan ősi magyar szimbólum és hagyomány. A fehér szín pedig a tisztaság, a kezdet, valami pozitív erő képét vetíti elénk. A védikus hagyomány elsődleges égtája ugyancsak a kelet, mely a kezdetek kezdete, a Nap égtája, az élet forrása, az egészség, a férfi princípium megtestesítője.

Tehát a magyar hagyományban a kelet az ébredés a megújulás helye, csak úgy mint, a vaszati hagyománya szerint. Tovább folytatva a sort, a déli égtáj a magyar hagyomány szerint az éltető erő égtája. Igyekszem a párhuzamokat kiemelni, így elmondható, hogy a vaszati déli égtája az hely, ahol az anyagi energia a tűz és a föld által nyilvánul meg, s itt a legintenzívebb minden földi cselekvő hatás. A nyugati égtáj egyöntetűen a megnyugvásról és a pihenésről szól mindkét hagyomány szerint. Az északhoz az éjszaka társul a magyar hagyományban, a védikus rendszer szerint pedig a Hold hatása fejeződik itt ki, mely újabb párhuzamként értelmezhető.

A magyar ház alaprajzát a Világegyetem kicsinyített másaként fogták fel eleink. A vaszati erre a Vastupurusa-mandala egészen részletekbe menő módon a mikrokozmosz a makrokozmoszban leképeződését használja, ahol minden égtáj magán viseli a Naprendszer egy-egy bolygójának tulajdonságait. A keleti tájolás is fontos tulajdonság, ahogy az mindkét kultúrában szinte magától értetődő volt.

Az idézett könyv arról is ír, hogy ezen kozmikus alapokon túl a jelképrendszer a Teremtés valós ismeretéből születik. Az egész védikus bölcselet is szigorúan tekintve ezen alapszik.

A Vaszati ősi szövegei akár egy mondatban is megfogalmazhatók, ahogy az a szanszkrit eredetiben így hangzik: Vastu reva Vaastu. Tehát a teremtés lényege: a megnyilvánulatlanból a megnyilvánultba az idő titkán át jutunk el. A teremtés folyamata az, ahogy a finom tér áttranszformálódik a durva fizikai térré. Más szavakkal, ahogy az elgondolt gondolatból, a gondolati képből, a teremtő képzelet által, fizikai megnyilvánulás, azaz maga a teremtés jön létre.

Einstein híres képlete, mely ugyanezt az összefüggést írja le a modern fizika nyelvén, ahol az energia nem más, mint a fizikai tömeg és a sebesség, azaz az idő, vagy a téridő szorzata.

A magyar építészetben külön kiemelendő még a mestergerenda, mint a Tejút leképeződése, a végén pedig a Szíriusz csillagra utaló jelkép ábrázolása. A sátortető, vagy kontyos tető pedig az égbolt alakját viseli. Jól látható, hogy mindkét rendszer egy azon szakrális alapokon nyugszik, stílusukban természetesen magán hordozva a helyi hagyományokat. A vaszati nem ragaszkodik semmilyen tájidegen stílushoz, sőt fontos szempont, hogy a ház illeszkedjen a természeti és az épített környezethez is. Ugyanúgy előnyben részesíti a természetes anyagokat. A szimbólumok, díszítések terén is nyugodt szívvel használható a magyar őshagyomány adta gazdag kincsestár. Fontos, hogy ne csak, mint egyszerű jelkép szemléljük ezeket, hanem éljük is, és hagyjuk, hogy a jelentése, a mély szakrális tartalma is táruljon fel az előtt, aki ezeket a házán szívesen látja.

A magyar ház legfontosabb pontja a tűzhely, amit a ház közepére tettek. Ezt a tüzet szent tisztelet övezte. Tilos volt piszkálni, szemetet beledobni. Innen indult ki mi minden a házban. Ez a pont az, ahol észre kell, hogy vegyük ezt a jelentős különbséget a két építészeti hagyomány között. Míg a vaszati szerint a központi területet teljesen szabadon kell hagyni, hogy a vertikális irányú, igen nagy erejű energiaáramlás szabad utat kapjon, ami nem mellesleg jelentős finom energetikai hővel is jár. Ne feledkezzünk meg a két hagyomány földrajzi megjelenésének különbözőségéről. Míg Magyarországon az igen hideg telek sem szokatlanok, addig Indiában még az északi területeken sem esik fagypont alá a hőmérséklet, különösen délen, ahol egész évben kellemes nyári meleg van. Tehát Magyarországon az élet szükséges feltétele a központi tűzhely, amire szent elemként tekintenek, Indiában pedig a kedvező klíma miatt ezen a központi területen nincs szükség többlet hőenergia bevitelre, de ugyanúgy e központ köré szerveződik minden.

A magyar építészeti hagyomány is beszél az erőterekről. Elsősorban a férfi és női energiák, mint a két alaperő egyensúlyára törekszik az épület kialakításával. Maga a vaszati mint szó is, e két erő harmonikus egyesüléséből születik, úgy mint: Va – férfi minőség illetve Szati – női minőség. A Vaszati olyan építészeti tudomány, ami megmutatja, hogyan tudunk olyan házat építeni, hogy az ne sértse meg a természet törvényeit, sőt éppen ellenkezőleg, hogyan lehet azokat teljes mértékben felhasználni, hogy a benne lakók az isteni harmóniával együtt éljenek.

A magyar ház mágikus titkaiban a különböző égtájak minőségeiről is szó esik, ahol is a főbb elvek, elgondolások mind egymáshoz illő párhuzamba állíthatók a védák bölcseletével. Úgy mint: kelet a növekedés, a tisztító erő, délkelet, dél a tűz, a fizikai építő erők. Ezeket a szellem erejének nevezi, amiből származnak az ötletek, az ihlet, a tervek. Ezekre az égtájakra helyezi a dolgozó szobát, műtermet. A Lélek erejének helyét az északkelet, délnyugat tengelyre, valamint a ház központi részére helyezi. Ezt a tengelyt a stabil földerővel hozza párhuzamba. Végül a teremtő, megtermékenyítő minőség, a nyugat, az északnyugat és az észak területe, ahova hálószobát, fürdőszobát valamint az éléskamrát helyezi.

Ezeket az elveket átgondolva, megértve, jól látható, hol a párhuzam a két rendszer között. Nem is feltétlenül azért, mert egyikből következik a másik, vagy mert pontos másai lennének egymásnak, hanem azért, mert mindkettő ugyanazokra az univerzális alapelvekre épül. Ugyanazon kozmosz, ugyanazon teremtés része mindkét rendszer. A Vaszati alapjául szolgáló Sztapatya-véda bizonyítottan több mint ötezer éves szakrális hagyomány hamisítatlan írásos emléke, ami minden részletre kiterjedően ad ismereteket az építés tudományáról. Arról, hogy a Makrokozmosz harmóniáját, hogyan s milyen formában tudjuk a mi emberi mikrokozmoszunkként megépíteni. Ez az a szakrális párhuzam, ami miatt mindkét nézőpont ugyanahhoz a legfőbb szervező elvhez kívánja magát eredeztetni. Az a tény, hogy a Vaszati írásos emlékei minden részletre terjedően elérhetőek a ma embere számára is, páratlan lehetőség, hogy feleleveníthessük a múlt időtlen bölcsességét, s annyi sok sötét évszázad után nyugati emberként e keleti gyökerekkel, s így magyarként egyaránt újra az isteni tökéletesség felé haladjunk életünkkel.